Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verstani alapok

I. Időmértékes verselés

Versrendszer, amely a szótagok időtartamának szabályos váltakozásán alapul. Alapegysége a mora (egy rövid szótag időegysége). Egy szótag rövidnek számít, ha magánhangzója rövid és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó áll. Jele: U. A szótag hosszú, ha magánhangzója hosszú, vagy ha rövid magánhangzója után több vagy hosszú mássalhangzó található. Jele: – .

A szótagok időtartamának váltakozásai adják a verslábat, amely az időmértékes verselés egysége. A görög költészet hagyományai alapján a következő fontosabb verslábakról beszélhetünk:

jambus: U –

trocheus: – U

spondeus: – –

pirrichius: U U

daktilus: – U U

anapestus: U U –

chorijambus – U U –


 

Ennél több versláb is létezik, de ezek még a görög irodalomban is ritkák.

A versláb lehet ereszkedő és emelkedő, attól függően, hogy hol helyezkedik el a nyomatékos rész (arsis). Ereszkedő versláb a trocheus, a daktilus, a spondeus és a pirrichius. Az emelkedő verslábak thesisszel (nyomaték nélküli rész) kezdődnek, s ezt követi az arsis. Ezek: jambus, anapestus. Az arsis általában a hosszú szótagon helyezkedik el, kivéve, ha mindkettő hosszú (spondeus), ilyenkor az első hosszú szótagon. Az arsis jele egy kis vonás a versláb jele fölött, például: – U


 

Az időmértékes verselés tipikus verssorokat alkot (ez is a görög irodalom hagyománya). Ezeket a verssorokat a benne elhelyezkedő verslábak alapján tipizáljuk. A verssorok pedig időmértékes versszakokat alkotnak. A legjellegzetesebb és legősibb görög verssor a hexameter. A hexameter 6 verslábból áll, az első négy daktilus vagy spondeus (mindkettő jó), az ötödik sor mindig daktilus, az utolsó pedig trocheus vagy spondeus.

Képlete tehát: -UU/ –UU/ –UU/ -UU/ –UU/ – –


 


 

Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott

s hosszan hányódott, feldúlván szentfalu Tróját,

sok nép városait s eszejárását kitanulta,

s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében, …”

(Homérosz: Odüsszeia)


 

Egyéb fontos verssorok: pentameter (ötmértékű sor), amely daktilusokból (v. spondeusokból) áll, de a 3. és a 6. sor mindig csonka, a 3. versláb után pedig sortörés következik.

-UU/ -UU/ -// -UU/ -UU/ -

Önállóan ritka, leginkább a disztichon egyik tipikus verssora.


 

Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.”

(Kölcsey Ferenc: Huszt)


 

A disztichon a hexameter és a pentameter meghatározott sorrendű kapcsolata, az ókori görög irodalomban az epigramma és az elégia kötelező formája volt.


 

Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék!

Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold”

(Kölcsey Ferenc: Huszt)


 

A nagyobb egységek már egész versszakokat alkotnak, ilyen például az anakreoni vagy a sapphói versszak. (anakreoni: 8 soros versszak, a sorok 7 szótagúak, amelyek 3 és fél jambusból (v. spondeus) állnak, az utolsó szótag lehet hosszú v. rövid).


 

Mind felszedé örömmel

Anakreon magának;

S mindjárt boros, szerelmes

Dalokra verte őket.

Énnékem is belőlük

Egy-két csomót ajánlott –

Bor és szerelmetesség

Csepeg belőle, látod.”

(Csokonai Vitéz Mihály: Az anakreoni versek)


 

II. Az ütemhangsúlyos verselés

Más néven hangsúlyos vagy magyaros verselés. Hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozásán alapuló versrendszer. Alapegysége az ütem, melyben egy hangsúlyos szótagot 1-3 hangsúlytalan követ (kivéve a névelő és a kötőszó). Az ütemhatárokat a ritmikusan következő hangsúlyos szótag határozza meg. A versek döntő többsége rímes vers.


 


 

A felező nyolcas:


 

Szülőföldem szép határa (4/4)

Meglátlak-e valahára?” (4/4)

(Kisfaludy Károly: Szülőföldem)


 

Felező tizenkettes (az ősi magyar versformának tartják):


 

Másnap az esztendő tavaszi reggele (6/6)

Jó hún daliákra mámorosan kele;

Künn ragyogott ég-föld fénye, vidámsága:

Benn küzd vala köddel az elme világa.


 

Künn már az arany nap sugarát elönti,

Mint páva ha büszkén toluit berzenti;

Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek,

Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek”

(Arany János: Buda halála)


 

III. A szimultán verselés

Ugyanabban a versben kétféle ritmizálási elv érvényesül, tehát a vers egyszerre ütemhangsúlyos és időmértékes is. A magyar irodalomban a XIX. és a XX. Században vált közkedveltté, legnagyobb magyar művészei: Csokonai, Petőfi, Ady.


 

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,

A tél dere már megüté fejemet.

(Petőfi Sándor: Szeptember végén)


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vojtazoli@gmail.com

(Zolko, 2016.01.26 17:30)

"s hosszan hányódott, feldúlván szentfalu Tróját."

Sor akkor , hogy jön ki ?

Nem így? →
"s hosszan hányódott, feldúlván szentfalu Tróját
U U - - U U - - U U U - -